Property Search

Jakob Bleyer Heimatmuseum

A Heimatmuseumnak otthont adó tornácos Wéber-házban öt, egymáshoz fűződő szobában hajdan jómódú család két nemzedéke lakott.

A házat 1888-ban Wéber János építette, akinek fia, Lipót és felesége Éberhardt Éva ugyancsak a házban lakott gyermekeikkel.

Az 1970-es évek végén ifj. Wéber János Budaörs Város Tanácsának adta el a házat.

Az egykori német lakosság tárgyi és írásos emlékei gyűjtésének gondolata már az 1970-es években felmerült, majd részben a Hazafias Népfront helyi bizottságának felhívására indult meg a tényleges gyűjtőmunka. (Ugyanakkor számos használati eszközt és dokumentumot már korábban Németországba vittek a kitelepített budaörsiek, ennek eredményeként nyílt meg 1996-ban a bretzfeldi Heimatmuseum.)

A gyűjtött tárgyakból először 1980 novemberében, majd 1984-ben, az akkor megnyílt Jókai Mór Művelődési Központban rendeztek látványkiállítást. A két bemutató közötti időszakban a tárgyakat, a gyűjtést is szorgalmazó Füzér Ferencné I. számú óvodája tárolta. Emellett Hauser József iskolaigazgató járt el a városi tanácsnál, vett részt a múzeum épületének kiválasztásában és a tárgyak felkutatásában, valamint eredetiségük elbírálásában is nagy szerepe volt. A gyűjtemény további gondozásában és berendezésében Bader Györgynének is kiemelkedő szerepe volt, de számos régi budaörsi vett részt adományaival és tárgyi - írásos ajándékaival a gyűjtemény állományának gyarapításában. A Helytörténeti Gyűjtemény 1987. augusztus 18-án nyílt meg.

Sokat köszönhetünk a Gyűjtemény alapító első igazgatójának, Dr. Kovács József Lászlónak, aki kezdetben szerződéses, majd 1992-től beiktatott igazgatóként igazi múzeumot szervezett és alakított ki. Kiemelkedő helytörténeti munkásságáért több elismerésben részesült, többek között Budaörs Város Díszpolgári címét is magáének mondhatja.

{mosimage}2004-ben Budaörs Város Önkormányzata módosította az intézmény Alapító Okiratát, újabb lehetőségeket teremtve a német nemzetiségi kultúra és hagyományok őrzésére.

A Heimatmuseum fenntartója ettől az időponttól Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata, lehetővé vált az önálló költségvetési szervként való működés és az intézmény két további épülettel bővült.

A megváltozott körülmények tették szüksége a Működési Engedély módosítását.

A Jakob Bleyer Helytörténeti Gyűjtemény szakmai besorolása közérdekű múzeális gyűjtemény.

Alaptevékenysége a német nemzeti, kulturális hagyományok megőrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni művelődés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása; az egyetemes, a nemzeti, a nemzetiségi és más kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése, a megértés, a befogadás elősegítése, az ünnepek kulturájának gondozása.

A Jakob Bleyer Helytörténeti Gyűjtemény a hatályos – a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló - 1993. évi LXXVII. törvény értelmében német nemzetiségi kulturális intézmény.

Riedl Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény

Az 1987-óta létező gyűjtemény 1994-ben vette fel a budaörsi származású helytörténész, dr. Riedl Ferenc nevét. A múzeum öt termében állandó és időszaki kiállítások is megtekinthetők. 2004 áprilisától a gyűjtemény fenntartója Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata, tulajdonosa és működtetője pedig Budaörs Város Önkormányzata.

Kő-hegyi kápolna

A Kőhegyi kápolna építésének története

A Kőhegyi kápolna más néven Mária-kápolna a Budaörs központjában lévő Kőhegyen áll. A kápolnát Wendler Ferenc (1815-1897) építette, akinek álmában több alkalommal megjelent Szűz Mária és a Kőhegyen ásó budaörsinek kijelentette: „Én vagyok a Szeplőtelenül Fogantatott.”
1853-ban Wendler Ferenc egy bányaszerencsétlenség során életben maradt, majd másfél évvel később megjelölte azt a kőhegyi vadrózsabokrot, amelynek szirmain álmában a Szűzanya arcát látta. 1855 tavaszán rokonokkal és ismerősökkel együtt munkához látott, utat készített a Kőhegyre, majd Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek engedélyezésével megkezdte a kápolna építését, amelynek alapkövét 1855. május 5-én Brunner János plébános rakta le. A hagyomány szerint IX. Pius pápa Szűz Mária-szobrot küldött a kápolna avatására. A Kőhegyi kápolnát 1855. október 15-én szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.
Dr. Riedl Ferenc szerint ez a kápolna viselte először ezt a nevet a világon, hiszen alig egy évvel korábban, 1854 decemberében, Rómában IX. Pius hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás hitéletét.

Zarándokhely a Kőhegyen

Feleségének halála után Wendler Ferenc elhatározta, hogy a kápolnáról az élete hátralevő részében megfelelően kíván gondoskodni, és a kápolna melletti sziklába egy barlangot vájt, hogy ott a kápolna közelségében élhessen.
1872-ben kezdte el kiásni kereszt alakban a barlangot, amelybe 1878-ban be is költözött.
Wendler Ferenc és Mária kápolnája az egész környéken híres volt, sokan érkeztek ide akik csodájára akartak járni az egyszerű embernek és kápolnájának. A kápolna búcsúja az egész környék ünnepévé vált, amelyre rengeteg zarándok érkezett.
Wendler Ferenc élete utolsó éveiben nagyon sokat betegeskedett. 1893-ban fia, András egy házat építtetett az apja sziklába vájt barlangja mellé, és oda is költözött, hogy ápolhassa a már szinte teljesen vak édesapját és gondozhassa a kápolnát. Wendler Ferenc 1897. február 21-én hunyt el, sírja a kápolna mögött található.
Elhunyta után fia, Wendler András, majd 1920-tól unokája, Groß Mátyás vette át a kápolna gondozását, amely a Buda-környéki németség egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. 1931-ben a Wendler család a Budaörsi Katolikus Egyháznak adta át a kápolna gondozását, ekkor Groß Mátyás, Wendler Ferenc dédunokája a hegyen élt és a plébános megbízásából gondozta a kápolnát és a barlanglakást.

A Kőhegyi kápolna pusztulása, majd újraéledése

1944 és 1945 között a kápolnát több belövés is érte, amit a család még kijavított. Az 1946-ban kezdődött kitelepítést követően a kápolna köveit elhordták, a Mária szobrot a Wendler család rokona, Kruck József a Komárom-Esztergom megyei Mocsára menekítette. A kápolna újjáépítésének gondolata 1996-ban merült fel. 1997-ben a Mária szobor visszakerült Budaörsre.
A Budaörsi Német Kisebbségi Önkormányzat és a testvérvárosi, bretzfeldi Heimatverein Wundersch által meghirdetett adományozási felhívás eredményeként több mint 22 millió forint gyűlt össze, jórész magánszemélyek adakozásából. A kápolna alapkövét 2003. május 5-én rakták le, majd több száz budaörsi lakos részvételével hihetetlen rövid időn belül fel is épült a Kőhegyi kápolna.
2003. október 15-én Spanyi Antal székesfehérvári megyés püspök az újjáépült kápolnát felszentelte, majd 2004 szeptemberében a kápolna harangjai és korábban az épület mellett álló Szentháromság-szobor szentelésére is sor került. A szobor Rákos Péter szobrászművész alkotása.

A kápolnához biztonságos lépcsősor visz fel

2006-ban készült el a kápolnához vezető lépcsősor. 2008. szeptember 14-én dr. Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári megyés püspök áldotta meg a kápolna bal oldalán álló, Seregi József budaörsi szobrászművész által újjáalkotott Kőkorpuszt, amely szintén a kitelepítést követően semmisült meg.


Forrás: Budaörsi Lexikon – Grósz András és Filipszky István

Szülőföldünk Budaörs - Dr. Riedl Ferenc

Nepomuki Szent János-templom

Budaörsi Római Katolikus Templom

A római katolikus templom Budaörs városának legbecsesebb műemléke, védőszentje Nepomuki Szent János. A története ezer éven ível át, s a 970-es évektől megegyezik Budaörs történetével. A mai napig egy 1243-ból származó, IV. Béla király által kiadott oklevél az első hiteles dokumentum, amely bizonyítja a falu és a templom létezését. A kutatások eredményei azonban azt bizonyítják, hogy a Budaörs az írott emlékeknél is régebben már lakott templomos település volt.

A budaörsi templom építése

A jelenleg is álló templom építését a németek betelepítése után 1738-ban kezdték meg. 1744-ben önálló plébániája lett a községnek. Az első plébános Helmár János volt, aki 1745. december 21-én felszentelte a még épülő templomot. Az építés 1752-ig tartott. A terveket minden bizonnyal Mayerhoffer Ádám és Medhammer György építészek készítették. A templom azonban a népesség növekedésével kicsinek bizonyult, ezért területének bővítésére volt szükség. 1802 és 1810 között Lösch János tervei alapján átépítették a templomot, amely 1808. július 6-án lett felszentelve. A templom első festését 1828-ban végezték, ekkor a templom falait sokszínű, könnyed rajzolatokkal, levélfüzérekkel díszítették. Az 1830-as években villámcsapás érte a templomot, amely megrongálta a főoltárt.

A templom díszítettsége és berendezése

1846-ban készült el a templom Szent Sebestyén és Mária Magdolna mellékoltára. A templom barokk sisakos tornya 1844-ben épült. Homlokzatát copf vázák díszítik, a falfülkékben Páduai Szent Antal és a római szent katona, a tornyon, pedig Nepomuki Szent János kőszobrát helyezték el. 1933-ban a templomot ismét kifestették, ebben az évben kapta az Angster cég által készített orgonáját is. Három haranggal (Szeplőtelen fogantatás, Szent Mihály, Jézus Szíve) és egy 1852-es lélekharanggal rendelkezett. Nagyharangja, mely Szent István király nevét viselte, az 1938-ban dr. Aubermann Miklós plébános által meghirdetett gyűjtés eredményeként készült el, majd 1944-ban a háború során elpusztult.

1945-ben több belövés érte a templomot, de maradandó sérüléseket nem szenvedett.

A II. Vatikán Zsinat (1962-1965) rendelkezéseinek megfelelően készült el szembemiséző oltára, akkor több festményt és szobrot áthelyeztek illetve kicseréltek. A templom főoltára klasszicista felfogásban ábrázolja Krisztus golgotai kínhalálát. A szépen megmunkált barokkos stílusjegyekkel ellátott szószék oldalán horgonyt tartó angyalok és a lángoló szív látható, a szószék koronáján angyalok tartják a tízparancsolat kőtábláit. A szentély keresztelő kútja a 18. században készült barokkos stílusban. A mennyezet freskói Nepomuki Szent Jánost, Szent Domonkost, Krisztus mennybemenetelét és Mózest a kígyóval ábrázolják.

A templomkert emlékművei

A templom kertjében a gesztenyefák árnyékában állnak a első és második világháború budaörsi áldozatainak állított hősi emlékművek, valamint ott áll Pásztor János szobrászművész alkotása 1925-ből, amely a Krisztus karjába hanyatló katona. E mögé 1992 júniusában helyeztek ki egy ovális emléktáblát, a Halottaink emlékére feliratsort, 16 táblán 475 névvel, amely az elhurcoltak, elkergetettek és a II. világháborúban elhunytak emlékét őrzi. A táblasor a Németországban élő budaörsiek és a helyiek összefogásából készült el, mely Balassa György munkája.

A római katolikus templom kertjének egyik szegletében, közvetlenül a kerítés mögött áll Szent Vendel szobra, aki a házi állatok és a földművesek patrónusa, valamint a pestisbetegségek elleni védőszent is.

Virágszőnyeg

Budaörs német ajkú katolikus lakosságának a még mindig élő ünnepi hagyománya az Úrnapi körmenet, a Virágszőnyeg. Az ünnepség alkalmából hajdanán az egész község virágszirmokba öltözött ma már a körmenet útvonala a római katolikus templom köré korlátozódott.

Kő-hegyi kápolna

A Kálvária-domb egy szabályos alakú gejzírkúp Budaörs közepén. Az első 1766-ból fennmaradt, Budaörsöt is ábrázoló térképen a falu határa itt húzódott.

Keresztút, stációk építése a budaörsi Kálvárián

A 174 méter magas dombon 1821-ben kezdte el a római katolikus egyházközség a keresztút megépítését, melynek teljes befejezése 1851-ben történt meg. Kezdetben mindössze nyolc stációból állt a keresztút, a Kálvária domb tetejére pedig állítottak egy fakeresztet Szűz Mária, János és Mária Magdolna szobraival. 1945-től a második világháború és a németek elűzése után a kápolna köveit széthordták és csupán a fakereszt menekült meg, amely darabjai most a 2002-ben újjáépített Kálvária kápolnában láthatóak.

A Jézus Krisztus kínszenvedését és kereszthalálát megörökítő stációk fülkéiben egy-egy relief volt elhelyezve. Korábban minden év Nagypéntekén – Húsvét ünnepe előtt két nappal, Jézus kereszthalálára emlékezve – a templomból körmenet indult a Kálváriához, és innen járták végig a hívők a Keresztutat.

Ótemető és Csulits-kápolna

A budaörsi Ó-temető kápolnája

A budaörsi Ó-temető hangulatos sírkertjében álló kápolnát 1862-ben építtette Csulits János és családja. Csulits János nőtlen fivére a halálos ágyán a kápolna megépítésére ajánlotta fel az apai örökségét. A kis kápolna tornyában van egy kis harangocska. Mennyezete háromboltozatos, oldalfalain két csúcsíves ablak van.

A torony téglából épült. A Csulits-kápolna előtt durva homokkőből faragott kereszt áll. Az 1946-ban történt német kitelepítés után az épület állapota fokozatosan romlott, majd az 1970-es évek végén jelképes összegért a Görög Katolikus Egyház tulajdonába került. Romos állapotából 1993-ra épült újjá.

A Csulits-kápolna közelében áll az Országos Német Elűzetési Emlékmű, melyet 2006-ban avattak fel a magyarországi németek szülőföldjükről történt elűzésének 60. évfordulóján.

Starentanz-kápolna

Budaörsön 1808-ban Helly József építtette késő barokk stílusban a hullámos oromfalú Starentanz kápolnát, amely a Farkasréti úton áll, nevét egy dűlőről kapta, amelyen szőlőt termesztettek.

A műemlék Starentanz kápolna története

A „Starentanz” elnevezés magyar fordítása: seregélyek tánca. A műemlék kápolna bal oldalán egy nagy üveg mögött látható egy félkörös festmény, amely 1912-ben készült és az Emmauszi tanítványokat ábrázolja.

A festmény felirata: „Herr bleibe bei uns, denn es wir Abend!” – azaz „Uram maradj velünk, esteledik!”

A második világháború idején a kápolna sértetlen maradt, ám a mellette álló kőkereszt eltűnt. A műemlék kápolna paraszt-barokk stílusú Mária kiskápolna. Ez a kápolna a Budapest felé vezető zarándok útvonal egyik, valószínűleg utolsó stációja volt. A szentélyben látható dombormű címe Mária látogatása Erzsébetnél, alkotója Kádár Gabriella keramikus, iparművész.

2004-ben felújították, búcsúnapját, amely július 2. a Sarlós Boldogasszony ünnepe, és a felszentelésének napját, amely november 19. szentmisével ünneplik. A kápolna gondozását és rendben tartását a környéken lakó családok vállalták.

Budaörsön a régi kápolnák közül még a Csulits-kápolna, a Kálvária-kápolna és a Kőhegyi-kápolna tekinthető meg.